Müller Péter:A Nő-Naptárkönyv

"Ezt a könyvet ketten írjuk.
Régi vágyam valósul meg: együtt írni az olvasómmal. Lényegében mindig ez történik. Az író csak megtermékenyít, a művet az olvasó szüli meg. Társszerzők vagyunk. Boldog vagyok, ha könyveimbe belefirkálnak, mert látom, hogy létrejött közöttünk valami igazi.
Ez itt most napló. Érdemes beleírni, akárcsak annyit, hogy "Cukrot, lisztet venni!" Én ifjúkori naplóm első oldalára annyit írtam, hogy "Jaj!" Már nem tudom, miért. Három hét múlva újra elővettem, s azt írtam, hogy "Jaj!" Újra. Akkor már tudtam, a lélek akkor támaszkodik a betűkre, ha valami feszíti. Nem biztos, hogy ez "jaj!". Lehet egy boldog élmény. Repülök, és nem akarom elfelejteni.
Titkot mondok: azt, hogy mi történik veled, jó esetben csak tíz év múlva érted meg. Addig csak napról-napra vándorolsz, nem tudod, hogy miért.
És tíz év múlva, vagy életed végén, esetleg már a felnőtt gyermekeid kezében ragyogni kezd még egy olyan mondat is, hogy "Cukrot, lisztet venni!"
Nincsenek elhanyagolható mozzanatok.
Írjunk hát, együtt. Ez olyan, mint a tánc.
Én vezetlek."
Müller Péter