Apám, a füvesember

Lopes-Szabó Zsuzsa életrajzi könyve édesapjáról, a Bükki füvesemberről...

A könyv rendkívül személyes jellegű életrajzi kiadvány, tele régi családi anekdotákkal, családtörténettel, a múlt emlékeivel és sok különleges fényképpel. Zsuzsa azzal a szándékkal írta, hogy bemutassa az embert a „Gyuri bácsi” mögött. Milyen apa, milyen fiú, milyen testvér volt? Miben hitt, mit szeretett, hogyan látta az életet?

„Azt akartam, hogy az emberi oldalt lássák. A bölcs, sokat tudó Gyuri bácsi mögött azt az embert, akiben annyi spiritusz volt 94 éves koráig, hogy három embernek elég lenne. A vállalkozó szelleme, a kitartása az, amit tanulni lehetett tőle: apám soha nem gondolkodott azon, hogyan kellene jól megöregedni, mert soha nem öregedett meg.”

Szabó Gyuri bácsi a gyógyfüveken túl
Olyan természetes volt számomra, hogy meg kell őt örökíteni egy könyvben is, nem csak videófelvételeken és újságlapokon. Azért könyvben, mert nagyra tartotta a könyveket, és határtalanul büszke lenne rá, hogy őróla is született egy, ráadásul azt a lánya írta... – kezdi Zsuzsa arra a felvetésre reagálva, hogy mi okból is írta ezt a könyvet, majd így folytatja:

Nem szabad hagyni, hogy elfelejtsék az emberek a füvesembert és az ügyet, amit képviselt, amiért harcolt, ami kitöltötte élete utolsó 25 évét. Ezzel együtt arra is emlékezni kell, amivel példát mutatott a világnak kitartásból, hitből, meggyőződésből. Célom volt bemutatni az embert, akit kevesen ismertek.

A könyv alcíme: Szabó Gyuri bácsi a gyógyfüveken túl. Bár nem választható el az ő neve a gyógynövényektől, mégis azt hiszem, hogy életével másként is mutatott példát. Megmutatta, hogy idős korban is lehet új foglalatosságot keresni, amit szenvedélyes hittel akár sikerre is lehet vinni.